Sri Sri Ravi Shankar Budapesten

Gurudev második magyarországi látogatása

Az Élet Művészete Magyarországi Közhasznú Alapítvány 2011 szeptemberében vendégül látta az Élet Művészete mozgalom alapítóját és vezetőjét, Gurudev Sri Sri Ravi Shankart, aki számos egyéb nemzetközi elismerés mellett a gödöllői Szent István Egyetem díszdoktora. Az Alapítvány Gurudev Sri Sri Ravi Shankar ittléte alatt több nyilvános eseményt és rendezvényt szervezett, többek között egy nagyszabású bemutatót a budapesti Rhema Központban, amelyen több mint ezer érdeklődő hallgatta meg ennek a világszerte ismert spirituális tanítónak és békenagykövetnek az inspiráló előadását. Látogatása során Gurudev több befolyásos magyarországi döntéshozóval folytatott megbeszéléseket, és díszvendégként részt vett a Giordano Bruno University budapesti megnyitó ünnepségén, valamint az Indiai Nagykövetség által a tiszteletére rendezett fogadáson is.

Egy este bölcsességgel és meditációval: Gurudev a Rhema Központban

A Rhema Konferencia Központban megrendezett összejövetel mintegy 1200 résztvevőjével együtt felejthetetlen estét tölthettünk Gurudev Sri Sri Ravi Shankarral. Ha szeretné újra átélni az együttlét szép pillanatait, vagy kíváncsi, hogy miről maradt le, kérjük olvassa e lGurudev előadásának szövegét, vagy nézze meg az eseményről készült rövid videófelvételt.

VIDEÓ: Gurudev a Rhema Konferencia Központban - kattintson erre a linkre a megtekintéshez

Gurudev Sri Sri Ravi Shankar előadása

Rhema Konferencia Központ, Budapest, 2011. szeptember 9.

„Igen, tudom, sokan már régóta várnak a beszédemre. Hányan értenek közületek angolul? Emeljétek fel a kezeteket! És hányan nem tudnak angolul? Akkor szükségünk lesz tolmácsolásra. De, tudjátok, a szív nyelve egy. Többet tudunk közölni a jelenlétünk által, mint a szavaink által.

Lehetnénk most mindannyian újra gyerekek a következő tíz percre? Képzeljetek el egy világot, ahol még egyikünk sem vesztette el az ártatlanságát, még mindannyian olyanok vagyunk, mint a gyermekek. El tudják ezt képzelni most? Nincsenek korlátaink, nincsenek falak közöttünk, a világot nagyon friss szemmel nézzük. Nincsenek előítéletek, rögzült elképzelések, nincs düh, féltékenység vagy kapzsiság. Meg tudjátok ezt tenni? Mindezt vegyétek ki az elmétekből, és tegyétek félre. Nézzétek a világot egy friss, új látószögből.

Hirtelen azt fogjátok tapasztalni, hogy mindenki a Ti részetek. Mindenki gyönyörű. Még a legrosszabb bűnöző is – a szíve mélyén – jó ember. A sok bántás, düh és negatív hatás miatt vált bűnözővé. Senki sem születik bűnözőnek. Mindenki szeretettel születik. Egy gyermekből szeretetet sugárzik – bárhol a világon. Nem így van? Tudjátok, annyit utaztam a világban az évek során, de soha sehol sem érzem magam idegennek. Mindig úgy érzem, hogy mindenkinek a része vagyok. Tudom, hogy bárkivel találkozom, az illetőt már nagyon régóta ismerem. Soha senkivel sem először találkoztam. Mert mélyen legbelül mindannyian össze vagyunk kötve. Egyszerűen vissza kell térnünk a létezésnek ehhez a mélységéhez. Ez a spiritualitás. A spiritualitás nem arról szól, hogy nagyokká váljunk, hanem hogy újra gyerekké legyünk, és eggyé mindenkivel.

Tudjátok, egy csecsemő nem beszél sokat, hanem csak néz. Egy csecsemő tekintetében ott érzed ezt az egységet, kapcsolatot. Egynek érzed magad vele. Tehát, hogy megérezzük ezt a kapcsolatot, nem kell egymás nyelvét értenünk, nem kell sokat beszélnünk. Van egy régi szanszkrit mondás: „A beszéd a félreértés kezdete”. Ha meglátsz valami gyönyörű dolgot, rácsodálkozol: „Aah!”. Ám abban a pillanatban, hogy megpróbálod szavakba önteni ezt az érzést, ha kimondod, hogy „Ó, milyen szép!”, máris lecsökkentetted a szépségét. Számomra a nevelés arról szól, hogy minden nap az „Aah!” érzésével járjunk a világban, ezzel a rácsodálkozzással minden nap. A barátságosság érzésével, mindenkivel. Lehet, hogy nem értesz egyet valakivel, de attól még lehetsz vele barátságos.

Ez a jóga. A jógának négy pillére van: a barátságosság, az együttérzés, a boldogság és a figyelmen kívül hagyása azoknak a dolgoknak, amelyek nem emelnek fel minket, amelyek nem jók a társadalomnak. Ez a négy alapelv mindig az arcunkon tudja tartani a mosolyt. Azok az emberek, akik igazán boldogok – nem csak kívülről, hanem a lelkük mélyén is – felismerik, hogy egyetlen univerzális lélek létezik. Ez az univerzális lélek, vagy energia az összes intuíció tárháza, ami meg tudja adni nekünk, amit csak szeretnénk.

Amikor túl sokáig énekeltünk, éreztem, hogy sokan türelmetlenkednek: „Guruji beszédét jöttünk hallgatni, és most ez az éneklés túl sokáig tart”. Nem igaz? Hányan gondoltátok ezt? Emeljétek fel a kezeteket. Szerintem többen is – túl szégyenlősek vagytok.

Most csináljunk egy kis gyakorlatot! Készen álltok? Fordulj a melletted ülő felé, és mondd azt neki: „Nem bízom benned”. Ha a feleséged vagy férjed ül melletted, itt a nagy lehetőség. Egyedülálló lehetőség, hogy ezt mondhasd a párodnak.

Látjátok, most valami olyat csináltatok, amit eddig még soha. Valakinek azt mondtátok, hogy nem bízol benne, és aztán te is elkezdtél nevetni, és ő is elkezdett nevetni. Hát nem furcsa? Néhányan nem is tudták kimondani ezt a mondatot. Nehéz azt mondani valakinek, hogy nem bízunk benne.

Egy másik gyakorlat. Készen álltok még egy gyakorlatra? Csukjátok be a szemeteket, és képzeljétek el, hogy mindenki azt mondja nektek: „Nem bízom benned”. Senki sem bízik benned ezen a Földön. Senki. Most nyisd ki a szemed. Hogy érzed magad? Rosszul? Hányad érzik rosszul magukat? Rendben, és hányan könnyebbültek meg? Valaki egyik kérdésnél sem tette fel a kezét. Miért?

Tudjátok, az élet alapja a bizalom. Bizalom az emberek jóságában, bizalom a természet törvényeiben, bizalom önmagadban. Ez a három dolog nagyon fontos. Észrevettétek már, hogy a kételyeink mindig pozitív dolgokhoz kapcsolódnak? Ha valaki azt mondja: „Annyira szeretlek!”, akkor visszakérdezünk: „Tényleg?” Ha valaki azt mondja: „Utállak!”, sosem kérdezel vissza: „Tényleg?” Mindig a képességeinket kérdőjelezzük meg, sosem a gyengeségeinket. Nem így van?

Kételkedünk a saját képességeinkben, a boldogságunkban. Ha valaki megkérdezi tőled: „Boldog vagy?”, azt válaszolod: „Háát, nem is tudom”. Ám ha valaki megkérdezi, „Boldogtalan vagy?”, akkor azt válaszolod: „Igen, boldogtalan vagyok.” Biztosak vagyunk a szomorúságban, a depresszióban, a dühben, annyira biztosak vagyunk a negatív dolgokban. Viszont kételkedünk az emberek jóságában, őszinteségben, kételkedünk saját boldogságunkban és a szeretetben. A gyermekek nem ilyenek. Amikor felnőtté válunk, távol kerülünk a mindentől, ami az életet jelenti, nem igaz?

Mi ezt a dolgot akarjuk visszafordítani. Össze kell kapcsolódnunk más emberekkel, bíznunk kell az emberek jóságában. Az Élet Művészete Alapítvány olyan sok börtönben dolgozott már: 300.000 börtönlakóval. Tudjátok, bennük is ott van a jó ember. Sosem kaptak spirituális oktatást, ezért kerültek börtönbe. Senki sem tanította meg nekik, hogyan szabaduljanak meg a negatív érzéseiktől a lélegzés és a meditáció segítségével. Nincsen meg ez a tudásuk.

Ha ma erőszakmentes társadalmat szeretnénk, akkor érték-alapú nevelésben kell részesítenünk az embereket. Együttérzésen alapuló nevelésre van szükség. Hányan értetek ezzel egyet? Nevelés az együttérzésre, nevelés az élet széleskörű megértésére. Mi az élet? Ki vagyok én? Miről szól ez az egész? Tíz-húsz év múlva mindannyian halottak leszünk, vízszintesen a föld alatt. Ébredjetek fel! Az élet rövid. Ebben a rövid időben miért aggódunk állandóan, miért vagyunk mérgesek, miért háborodunk fel? Istenem. Az élet többet ér ennél. Nem érdemes az életet ezekre az apróságokra pazarolni, el kell vonatkoztatni ezektől a jelentéktelen dolgoktól, és széles perspektívából szemlélni az életet. Arra figyelni, hogyan tudunk olyan életet élni, amely tele van örömmel, lelkesedéssel, szeretettel és együttérzéssel.

És ha akarsz valamit, az elkezd megtörténni. Ez a képesség mindenkiben megvan. Mondjátok, hányan szoktak meditálni közületek? Megvalósulnak a vágyaitok és a kívánságaitok? Ha igen, tegyétek fel a kezeteket. Látjátok? Hogyan történik ez meg? Úgy, hogy kezdjük megérteni, hogyan érjük el azt az energiát, amely ott lakozik a saját szívünkben, az Istenit, a tudatosságot, amely annyira erőteljes. Annyira erőteljes.

Van egy indiai történet. Volt egy koldus, aki egész életében mindig ugyanazon a helyen kéregetett. Volt egy kis kalapja. Amikor meghalt, azt mondták egymásnak az emberek: „Ez a koldus itt ült egész életében, temessük el ezen a helyen!”. Felásták azt a helyet, és mit gondoltok, mit találtak? Hatalmas kincset, pont az alatt a hely alatt, ahol a koldus mindig ült.

A mi életünk is ilyen. Annyi Istenivel születtünk, annyi Isteni van bennünk továbbra is, ám el van takarva, el van zárva, és nem vesszük észre. Ha csak egy kis időt is töltünk meditációval, az boldogabb élethez vezet. Erőszakmentes társadalom, betegségektől mentes test, zavartól mentes elme, korlátoktól mentes intellektus, traumáktól mentes emlékezet, és szomorúságtól mentes világ – ez mindenkinek a vele született joga. Ez az Élet Művészete.

Általában keveset beszélek, ám ha most kérdezni szeretnétek valamit, szívesen válaszolok. Viszont van egy könyv is, a Csend Ünneplése, azt is elolvashatjátok. Amikor egyszer Kanadában jártam, a repülőtéren odajött hozzám az egyik biztonsági őr, elővette ezt a könyvet és azt kérdezte tőlem: „Ön van ennek a könyvnek a borítóján? Nagyon hasonlít rá.” Mondtam, hogy igen. „Születésnapomra kaptam ezt a könyvet valakitől, és azóta az életem megváltozott.” Megköszönte nekem. Nem gondoltam volna, hogy egy könyvtől megváltozhat egy ember élete. Ám akkor meg kellett változtatnom ezt a véleményemet.

Ha megtanulsz meditálni, és rendszeresen használod a Sudarshan Kriya légzőtechnikát, akkor Veled is ez fog történni. Olyan eszközökhöz jutsz, amelyek mindig Veled maradnak.”

Gurudev a Giordano Bruno Egyetem megnyitóján

Szeptemberi budapesti látogatása során Gurudev Sri Sri Ravi Shankar, az Élet Művészete alapítója köszöntő beszédet mondott a Giordano Bruno Virtuális Egyetem megnyitó ünnepségén olyan neves hallgatóság előtt, mint Rost Andrea, világhírű opera-énekesnő, George Smoot, Nobeldíjas amerikai asztrofizikus, Jane Goodall, primatológus, a csimpánzok legismertebb kutatója, és Robert Mundell, Nobel-díjas kanadai közgazdász. Beszédében Gurudev Sri Sri Ravi Shankar a következőket emelte ki az oktatás témakörében:

“Egyetértek azzal célkitűzéssel, hogy a gyermekek érzelmi támogatása és intellektuális fejlesztése egyaránt fontos. Olyan oktatási intézményekre van szükségünk, amelyek mentesek az erőszaktól, és olyan diákokra, akik testileg erősek, érzelmileg kifinomultak, intellektuálisan fejlettek, és szellemileg emelkedettek. Ehhez szükség van az oktatási szemlélet átalakítására. Indiában a Tanulás Istennőjét úgy ábrázolják, hogy egyik kezében gyöngysort tart, amely a csendet és a meditációt szimbolizálja, másik kezében könyv van, a harmadik és negyedik kezeiben pedig zeneszerszámok láthatóak. Mindez azt fejezi ki, hogy az oktatáshoz ugyanúgy hozzátartozik a zene, a meditáció illetve a belső csend megtapasztalása, mint a világmindenség értelmi és logikai megértése. A lélek felemelése a tudományos felvértezettséggel és az alázatos viselkedéssel ötvözve jobb embereket eredményez.”

A Gurudev beszédéből készült háromperces videófilm a következő linken tekinthető meg:

VIDEÓ: Gurudev a Giordano Bruno Egyetem megnyitóján - kattintson erre a linkre a megtekintéshez

A VivaNatura Online TV riportja

Gurudev és húga, Bhanu didi budapesti látogatásuk során interjút adtak a VivaNatura Online TV-nek.

VIDEÓ: A VivaNatura TV interjúja Gurudev Sri Sri Ravi Shankarral és húgával - kattintson erre a linkre a megtekintéshez