Ha egy világi ember nyomorultnak érzi magát, akkor a körülötte levőket okolja, a rendszert és a világot általában. Ha egy kereső érzi magát nyomorultnak, akkor a világot hibáztatja és még azt az utat is, amin jár, a tudást és önmagát.
Jobb, ha nem vagy kereső és kevesebbet hibáztatsz. De akkor a keresőnek –sadhak- több öröme van. És ha több az öröm, nagyobb az ellentét. Több a szeretet, és több a fájdalom. Az érettség egy bizonyos szintjén szükséges úgy látni a dolgokat, ahogy vannak, nem hibáztatni az utat, az ént és a világot.
Bangalore Ashram, India
1996. március 26.
